E l i t o s z t á l y
az osztályfőnök szemével
Tanner Júlia osztályfőnök
Az I. d a mi osztályunk. Helyileg az első emeleten lakozik. Ha be akarsz menni hozzájuk, nem kell sokáig keresned. Ha éktelen üvöltést, vad kacajt hallasz mérget vehetsz rá, hogy ez tőlük származik. Nem azért mintha rosszak lennének. Csupán azért üvöltenek, nehogy a tanár eltévedjen és más osztályba menjen be. S mivel üvöltésben konkurenciát jelent a szomszédos II. a és a klubszobában békésen szórakozók csoportja, ezért őröket is állítanak az ajtó elé, akinek kettős szerepe van.
Az egyik figyelmeztetni a tanárt, hogy még megvan az I. d, a másik vezényelni az osztályt, hogy abbahagyhatja az üvöltést. Erre alakult ki a „jön” felkiáltás, néha még „vigyázz jön” változata. Ilyen fontos szerepet persze nem tölthet be akárki, csak komoly, pontos, mindent tudó és látó ember. Ki lehet más mint Tarpataki. S hogy az üvöltés is rendezett legyen, annak is „felelőse” van. Ezt a megtisztelő címet Gutay kapta. Az üvöltők sajnos nem bírják elég energiával, de sebaj, a jelző hangerőt segíti a verekedés, székek tologatása, a csámcsogók hada. Persze mindezt szintén csak szolidaritásból. Direkt kiosztják minden napra, ki melyik szünetben csámcsog, verekszik, tolakszik. Amikor aztán az otthonról hozott félspejz elfogy, a verekedők elfáradnak, bekövetkezik a katasztrófa. Olyan némák lesznek, hogy szinte félelmetes a csend és ilyenkor a tanár kénytelen zajongani, hogy valamelyest helyreálljon az egyensúly. Egyébként minden nap egyformán telik el. A hetesek már ź 8-kor bejönnek és olyan lelkesen takarítanak, hogy az ember nem mer az osztályba belépni, mert fél hogy elcsúszik a padlón. Port nagyítóval sem találnál. Kréta is mindig van elég. Csöngetés előtt mindenki a helyén ül és lelkesen csinálja a jelző hangokból ráeső szerepet. Az ablak mint olyan hely ahonnan az udvarra és a földszinti fiúosztályokba beláthatsz nem létezik. Ha az ember már nem tudja elviselni a jóságukat, akkor vezényel, hogy irány az ablak. De még ilyenkor is csak kevesen mennek oda. A Beimli Évát például még emelődaruval se lehetne az ablakhoz vonszolni. A tanárok nem értik, hogy semmi élet nincs ebben az osztályban. A padokon rémes a rend. Könyörögni kell, hogy valamit elővegyenek s külön felháborodnak, ha az ember valamit a földre ejt. Az órákon türelmesen hallgatják végig a felelőt. Nevetés soha nincs. Különösen fegyelmezett az órákon Gutai és Tarpataki, akik az üvöltésben, verekedésben Beimli a csámcsogásban kifáradt. A tanárok órák előtt vicceken és frappáns bemondásokon törik a fejüket, hogy mosolyt csaljanak az arcokra.
Általában csak jó jegyeket kapnak. A tanár rendszerint afeletti bosszúságában ad elégtelent, hogy ez az osztály már többet tud mint ő. S ez érthető is. Annyi új elméletet teremtettek már, hogy az osztály fele tele van Nobel díjakkal. Bár ez nem látszik. Különösen a dekoráció kémia iránt érdeklődnek. Annyi vegyértékelmélet született már, s annyi új anyagot fedeztek fel, hogy könyvet lehetne belőle írni.
Tornászni szeretnek a legjobban. A tanár vezényelni se mer, meg nincs is rá ideje a csodálkozástól, csak nyögdécsel nagyokat az osztály lendületét látva. Különösen Benke E, Hidasi Zoli, Nott Juli, Nagy Ági, Molnár Márti és Sütő Marika szeret tornázni. Még a délutánokat is itt töltik a tornateremben.
A legrendesebben persze a politechnikán viselkednek. Mindenki tudja, hogy a kasírozás és bábozás milyen sok hulladékkal jár. De az már mégis felháborító, amilyen tisztán ezt az I. d. csinálja. Nem a padlón, de a padon sincs szemét. S milyen fantáziájuk van, ha festésről van szó. Négerbabát egyet csináltak, azt is a kétségbeesett tanári agitálásra.
A földrajzóra és a francia jelenti a gyönyörök tetejét. Különösen Bócz Terike számára, aki azon emberek közé tartozik, akik örömükben sírnak. De hát a mai tanárok ezt nem értik. Szívtelenek és a sírás mint olyan hiányzik a szótárukból. Így nincsenek meghatódva Terike örömkitörései láttán. No de Teri okos kislány. Rájött ő is, ez így nem megy. Ez után úgy fog örülni, hogy senki ne lássa!
Tájékozódással nincs baj. Mindent remekül megtalálnak a térképen. Nem az ő hibájuk, hogy a térkép éppen az I. d-ben csinál olyan vicceket, hogy elmozdítja helyéről a városokat, s így Moszkva Párizs helyére vándorol.
Minden elviselhető volna az iskolában, ha osztályfőnöki óra nem lenne.
Hiszen ott beszéljük meg az osztály problémáit. Itt a leglelkesebbek. Annyi kirándulást, klubdélutánt terveznek, hogy egyik a másikat éri. Rendkívül kitartók. Hiába próbálja őket meggyőzni az osztályfőnök, ők csak dolgoznak, dolgoznak.
A faliújságon például olyan gyorsan cserélik a cikkeket, hogy az ember el se tudja olvasni őket.
Kép soha nem hiányzik a falról, mert ha leesne, már készen állnak alatta a szöggel, kalapáccsal a kezükben, hogy újra felszegezzék.
Hiányozni az osztályfőnöki óráról, ezt a fogalmat nem ismerik. Úgy kell egyiket másikat elküldeni vásárolni, ide-oda, hogy ne legyen ott mindenki. Az igazolásokat soha nem kell kérni. A Gutay például még betegen feküdt otthon, mikor az igazolás megérkezett egy expressz levélben.
Politikai szempontból is az átlagosnál fejlettebb az osztály. Néhány újság jár csak az osztálynak, de azt ronggyá olvassák. S hogy mennyire a béke hívei, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az őszi kirándulás, ahol a tanárok minden erőlködése sem kényszeríthette őket háborúra, bár ott csak számháború volt.
Egymásért rémes mit meg nem tennének. Amikor például a kézilabda mérkőzések voltak, nem győzte a bíró elzavarni a szurkolókat.
Fegyelmezettségük egyik szép példája volt az osztályvezetőség választás, ahol egyhangúan, néhány perc alatt eldöntötték kit akarnak osztálytitkárnak.
Egy szóval ez egy elit osztály. S az iskola igazgatósága már azon töri a fejét, hogy az osztályfőnököt nyugdíjazza, hiszen annak semmi dolga nincs.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
